A gyerekem első tanulóleckéje

Én tudom, hogy az ember számára az egyik legnagyobb változás és legnagyobb feladat, ha gyereket vállal, gyereke születik. Persze mindenkinek már előre vannak eltökélt gondolatai és véleménye, hogy hogyan fogja majd végig élni az anyaságot, hogy milyen lesz a szülés, de akár arról is, hogy hogyan fogja nevelni a gyereket, milyen eszmék és gondolatok mentén, hogyan fog szidalmazni vagy éppen motiválni hogyan tudja majd a csemetéjét. Persze amikor aztán ott áll élesen a feladat előtt, akkor valahogy minden teljesen más, az eszmék és a gondlatok szerte foszlanak és teljesen átalakulnak. Nem csak azért mert mi máshogy gondolnánk, hanem sokszor bizony azért is, mert a gyerek személyisége, a környezet vagy az események arra késztetnek minket. Én is így voltam ezzel, és jelenleg is nap, mint nap próbálok lavírozni a gyerekem állította szituációk és a gondolataim és eszméim között.

Nem is olyan régen például kapott egy saját telefont, ami szerintem még korai volt, de mivel jár edzésre és versenyekre is, úgy gondoltam, hogy legyen mindig egy biztos pont nála, amivel ha akármi történik is el tud minket érni. Azt azonban előre közöltem vele, hogy ha nem vigyáz rá vagy összetöri, akkor bizony a javítás költségeit nem vagyok hajlandó állni, mert akkor az azt jelenti, hogy nem elég érett még arra, hogy saját telefonja legyen. Persze aztán két hét múlva már azzal érkezett haza, hogy a telefon összetört és szükség lenne egy Xiaomi kijelző javítás megoldására. Persze nagyon nehéz volt, de tartottam magam a szavaimhoz, és elmondtam, hogy segítek neki eljutni a szervíz csapathoz, de kifizetni ne vagyok hajlandó, azt neki kell majd a zsebpénzéből. Azt hiszem hogy bár nehéz tanulás lesz számára, mert tényleg a teljesen összegyűjtött pénzére szüksége lesz a javításhoz, de egy életre meg is tanulja, hogy vigyázni kell a dolgainkra.

Szólj hozzá!