Új autó és egy új ismeretség

Nemrég hallottam róla, hogy a bátyám egyik haverja, Adrián szponzorált számítógépes játékos. Még soha nem hallottam erről a „foglalkozásról”. Mondjuk, jó lehet neki, vígan megél abból, hogy gyakorlatilag egész nap csak „kockul”.

flottakezelés

Persze, miután megtudtam ezeket az információkat, találkoztunk is. Benéztek hozzám tegnap egy kávéra, elhozták az új céges autómat. Egész érdeklődő volt, ezért meséltem neki egy keveset magamról.

A bátyámmal mindketten a családi vállalkozásban dolgozunk, a kertészetben. Mivel a növények kiszállíttatásával folyamatosan probléma volt, a szüleim úgy döntöttek, hogy beruháznak néhány autóra, és a kertészet az árukiszállítást is vállalja ezentúl. Eddig már kipróbáltuk a postát, és néhány csomagküldő cég szolgáltatását, de a növényekkel mindig rosszul bántak. A legtöbb panasz az utazás közben károsodott növényekre érkezett.

Szóval most anya és apa úgy döntöttek, hogy utána néznek a flottakezelésnek, mert úgy kalkuláltak, hogy 6 autóra lesz szükség. Valamelyik barátjuk ajánlott nekik egy céget, akik már néhány autó flottakezelését is vállalják.

Anyuék rögtön rá is néztek a flottakezeléssel foglalkozó cég honlapjára, és mind a ketten rokonszenvesnek találták a szolgáltatást. Persze a bátyámmal mi is megnéztük, és tényleg korrekt módon el volt magyarázva, hogy mi is az a flottakezelés, milyen fajtái vannak, meg sok ehhez hasonló.

Szóval pár nap múlva már túl is voltak a személyes megbeszélésen, amivel csak erősödött a szüleink rokonszenve.

Ez nagyjából egy hete történt, és már meg is érkeztek az autók.

Persze rögtön kiszaladtam, hogy megnézzem az új autómat, amúgy is egész nap a nevén gondolkodtam. Amikor megláttam, akkor persze már rögtön tudtam, hogy Suzie lesz. A szürkésfehér Renault Kangoo tökéletes kis autónak tűnt. Ez a típus lett a céges autó, mert a csomagtartó magas, sok növény elfér benne. Egyébként meg barátságos kis jószág, nem fogyaszt kifejezetten sokat.

Nagyon tetszett, rögtön lefotóztam, hogy tudjak büszkélkedni vele a barátnőimnek.

Persze a fiúk nem úszták meg, a kávé után haza is fuvaroztam őket az újdonsült Suzieval, mert mindenképpen ki akartam próbálni. Útközben tovább folyt a szó a flottakezelésről. Adriánnak is tetszett a konstrukció, azt mondta, ha valaha cége lesz, akkor biztosan ő is rá fogja bízni egy külső szervezetre a flottakezelést, hogy neki ne kelljen foglalkoznia vele. A lényeg az, hogy lehetőleg a legjobb ár-érték arányú konstrukciót válassza ki, mert így jóval többet spórol, mint amennyi a flottakezelés díja.

A bátyámmal csak helyeseltünk, mert noha a történéseket csak nagy vonalakban ismertük, Adriánnak sikerült megfognia a dolog lényegét, erre mi is rájöttünk.

Meg kell hagyni, rokonszenves srác, külsőre és a gondolkodásában is. Legalábbis első ránézésre elég tetszetős úriembernek tűnik. Majd kifaggatom a bátyám, ha legközelebb találkozunk.

Bár nem tudom, hogyan viselném el, ha életem szerelmes napi 8 órát ülne a számítógép előtt mackóban. Na, mindegy, ilyen komoly dolgokon kár elmélázni már a kezdetek kezdetén, az is lehet, hogy van már felesége és gyereke, én semmit nem tudok róla.

Mondjuk kedvesen mosolygott rám végig, és adott két puszit, mikor kiszállt, pedig nem tűnt olyan puszilkodós típusnak. A bátyámat előbb kitettük, és Adriánnal ketten maradtunk a kocsiban a végén. Pár pillanatra beállt a kínos csend, de szerencsére sikerült feloldania, valami vicces történetet mesélt el, már nem is emlékszem rá pontosan, de arra igen, hogy valahogy ez a sztori törte át a gátakat, és az utolsó 20 percünk emiatt már élénk röhögcséléssel, beszélgetéssel telt.

Ez tegnap este volt.

Persze ma is autóztam egyet, nem bírtam ki, és a közeli bevásárlóközpontban össze is futottunk Adriánnal. Mikor megláttuk egymást, kitört belőlünk a kuncogás. Viszonylag sok cucca volt, úgyhogy megint hazavittem. Ez alkalommal nyoma sem volt a kínos csöndnek, az út nagy részében azon nevetgéltünk, hogy én lettem a privát taxisa. Erre én rávágtam, hogy persze, hiszen növényeket szállítok, és ő, mint hivatásos kocka, simán szobanövénynek minősül. Persze poén volt, szerencsére Adrián vette is a lapot.

Most, mielőtt leültem volna írni, még fölhívtam anyuékat, hogy elmondjam nekik, nagyon jó ötlet volt a flottakezelés, az autó csak úgy hasít. Persze Adriánt nem meséltem el nekik, azt majd a bátyámmal megvitatom, holnap úgyis találkozunk a szülői házban berendezett irodában.