Tanítsanak-e a játékok?

A játékokkal talán csak az a baj, hogy nem tanítanak. Vannak persze olyan játékok, amik kifejezetten készségjavító szándékkal születtek, esetleg a lexikális tudás bővítését szolgálják, de ezek azért – tegyük a kezünket a szívünkre – nem igazán kötöttek le már minket sem kisebb korunkban.

Ezek mivel nem szórakoztató jelleggel születtek, nyilvánvalóan nem szórakoztatnak, vagy csak minimális értelemben.

De hol van egy számolós, betűzni tanítós játék ahhoz képest, hogy élesen, bevetésre készen részt vehetsz a világháborúban, és lövöldözhetsz az ellenségre? És persze az osztálytársaid ezzel játszanak, nem a kvízjátékokkal.

Szóval nehéz ez egy fiatalnak, akinek a szülei csak tanító játékokat akarnak adni.

De azt hiszem, a hiba nem a fiatalokban van, nem is a szülőkben. De még csak nem is a lövöldözős játékokban, és nem is a tanító szándékúakban. A probléma azzal van, hogy nem találják az aranyközéputat.

Nem tudják a tanítást és a szórakoztatást 50-50%-ra tenni.

Pedig képzeljünk el egy olyan funkciót mondjuk a GTA-n belül, hogy amikor a küldetésért megkapod a pénzed, el kell menni a bankba, és fel kell tenni a számládra, vagy el kell utalni. Vagy befizetni egy csekket. Hiszen a diákok egyik leggyakoribb érve az oktatás rossz minősége kapcsán, hogy nem készíti fel őket az élet ilyen dolgaira. És ez nem kerülne semmibe a GTA-n belül. Két, rettentő akciódús küldetés között, 5 percet venne igénybe, és az alapjait megtanulhatnák legalább ezeknek a dolgoknak.

De gondoljunk az autós játékokra. Ha két verseny közt nem csak egy gombnyomás volna megjavítatni az autót, hanem mondjuk neked kellene olajat cserélni benne. És ha közben felvillannának kérdések, hogy – teszem azt – mire jók a váltóolajok? És megtanulhatnák azt is, szinte észrevétlenül, hogy mik a jelei annak, ha kifogyóban vannak. Azért hoztam ezt a példát, mert én nem tudtam, és amikor megkérdtem az ismerősöm, hogy nézzen rá, ő árulta el, hogy azért szorul a váltó, mert kifogy belőle az olaj. És mivel ilyenről szó sem volt a játékokban – amikkel egyébként rengeteget játszottam –, nem is nagyon tudtam, mennyibe került. Úgyhogy rákerestem a váltóolajokra, és kiderült, hogy ha a megfelelő helyen nézed, akkor igen barátságos az áruk.

Tehát ez a bajom a játékokkal, hogy valahogy senki nem próbál egyszerre izgalmas és hasznos játékot csinálni. Nem kell letuszkolni a tudást a gyerekek torkán, lehet azt észrevétlenül is csinálni. Csak belecsempészi óvatosan.

Ha csak lenne egy felvillanó buborék rendszeresen az autós játékokban, hogy kifogynak az olajok, mik a jelei, honnan tudhatod, már azzal valamit sikerülne átadni. Persze lehet, hogy ez csak engem érdekel.