Y, Az utolsó férfi – Ciklusok

Alig pár napja, hogy egy képregényes mérföldkő hazai kiadását mutattuk be a Geek Life-on, és máris egy újabb nagysikerű rajzolt történet magyar megjelenéséről van lehetőségünk írni. Az Y, az utolsó férfi (Y, The Last Man) 2002-ben indult képregénysorozat, amely összesen hatvan számot élt meg, és egy olyan világot mutat be, ahol egy dögvésznek köszönhetően az összes Y-kromoszómával rendelkező lény azonnal meghalt, leszámítva Yorick Brownt és kismajmát, Ampersandet. Már eleve a történet is meglehetősen egyedi, azonban a képregény hazai megjelenését az is különlegessé teszi, hogy a Kingpin kiadó nem először próbálkozik a sorozat hazai kiadásával, sőt, egy példátlan rajongói összefogás nélkül nem is valósulhatott volna meg a Ciklusok alcímmel ellátott kötet megjelenése.


 

Első nekifutás

„Manapság” a Kingpin kiadó leginkább a Marveles képregényeiről, a Pókemberről és az Új Bosszú Angyalairól ismert az olvasók körében, azonban az abszolút mainstream vonal előtt kiadták a Vertigo névre keresztelt sorozatukat is, amely olyan legendás Vertigo képregények egyes epizódjait tartalmazta, mint a Preacher, a Hellblazer és az Y, The Last Man. Sajnos a kifejezetten felnőtt képregényeket tartalmazó antológia fogadtatása nem volt túl kedvező, a folyamatosan csökkenő eladások miatt a széria mindössze négy számot ért meg, és ezekben volt olvasható az Y, az utolsó férfi első hat száma is.

 

Mindenki egyért

Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy a Vertigo megszűnésével véget is ért az Y hazai pályafutása, azonban a kiadó vezetője, Harza Tamás nem nyugodott bele, hogy a széria félbeszakadt még mielőtt igazán kibontakozhatott volna, így (részben rajongói nyomásra) 2010. tavaszán egy meglehetősen sajátos ötlettel igyekezett újra életre hívni a sorozatot: az olvasók anyagi hozzájárulását kérte a terv megvalósításához (a felhívásról bővebben a kepregeny.net-en). Az ötlet meglehetősen furának tűnhet a kapitalizmus, a kereslet és a kínálat világában, de az elképzelés végül bevált, a rajongók hajlandóak voltak áldozni az új kötetre, minek köszönhetően 2011. tavaszán megjelenhetett a Ciklusok, amely lényegében ott veszi fel a fonalat, ahol annak idején a Vertigo 4. számában abbamaradt.

 

Amiért rajonganak

Ha nem vagy képben az Y-t illetően, ezen felvezetés után bizonyosan kíváncsi vagy, hogy mégis milyen lehet az a képregény, aminek érdekében több tucat olvasó hajlandó volt a zsebébe nyúlni, és a kötet megvásárlása mellett még magát a kiadást is finanszírozni. A történet főhőse egy átlagos fickó, Yorick Brown, aki foglalkozását tekintve szabadulóművész, és épp az Ausztráliában lévő menyasszonyával beszélget telefonon, mikor az egész földgolyón végigsöpör egy dögvész, egyetlen pillanat alatt kiirtva a bolygó teljes hímállományát. Egyedül Yorick és a kis házi kedvence, Ampersand (aki történetesen egy majom) élik túl a férfiapokalipszist, és ha bárki azt hinné, hogy remek dolog az egyetlen férfinak lenni a Földön, az mindenképpen olvassa el az Y, az utolsó férfit, hiszen nagyjából biztos, hogy az első pár fejezet után gyökeresen meg fog változni a véleménye.

 

Habár (kezdetben) Yorick egyetlen célja, hogy a káosz közepette is felkutassa a menyasszonyát, hamar kiderül, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb utat jelölt ki számára, s miközben nyomon követjük hősünk meglehetősen veszélyes és mozgalmas kalandjait, az Y számos érdekes kérdést vet fel. Mi történik a világgal, ha a kormányok 85%-a, ha a legnagyobb egyházak 100%-a, a szerelők és építészek 99% és a katonák és rendőrök jelentős hányada halott? Egyáltalán mi lesz az emberiséggel a férfiak nélkül? Milyen a csak nőkből álló társadalom? És mi lesz a szerepe ebben a társadalomban az egyetlen élő emberi hímnek? A válasz hatvan képregényfüzeten keresztül olvasható, számos meglepő és váratlan fordulattal, olyan eseményekkel és konfliktusokkal, amelyek spontán biztos, hogy az eszünkbe sem jutnának – éppen ezért kiváló ez a képregény, mert olyan szituációkba sodorja hősünket és a mellé szegődő társakat, amelyek izgalmasak, szórakoztatóak, de emellett mégis megmaradnak a realitás talaján, ezzel téve hitelessé az egész szériát. Az Y nem egy rövid olvasmány, hosszú éveken, országokon, kontinenseken át ível a cselekménye, viszont legalább tudjuk, hogy a sztori nem a semmibe halad, hanem van eleje, közepe és vége. Kerek, szépen kibontott történetet kapunk hatvan füzeten keresztül, köszönhetően az egyetlen író, Brian K. Vaughan irigylésreméltó fantáziájának.

 

Amíg az Y története kiváló, addig a grafikai megvalósítás csupán átlagos. A füzetek nagy részét jegyző Pia Guerra és Jose Marzan Jr. remek iparosmunkát végeztek az oldalakkal, de sem a rajzok kivitelezése, sem a panelszerkezet nem nevezhető egyedinek vagy különlegesnek – azonban erre most nincs is szükség, hiszen a grafika így is tökéletesen kiegészíti a történetet, és az Y esetében főleg ez utóbbin van a hangsúly.

 

A Ciklusok

A most megjelent Y kötet (amely lényegében az első, hiszen a korábbi epizódok antológiákban kaptak helyet) 116 oldalas, méretét tekintve 156x234x4 mm-es, és az eredeti széria 6-10. részét tartalmazza, tehát ha valaki előlről szeretné kezdeni a történetet, annak be kell szereznie a Vertigo négy kötetét is. A kiadvány ragasztott, kartonált borítóval – ez utóbbira érdemes odafigyelni, ugyanis a felület bizony sérülékeny. Ha nem megfelelően „nyúlunk” a képregényhez, akkor könnyedén megkarcolhatjuk, vagy ujjlenyomatot hagyhatunk rajta. Ha háklisak vagyunk a képregényeink külalakjára, akkor érdemes védőtasakot szerezni ehhez a kiadványhoz, ugyanis abban óvhatjuk meg leginkább a különböző ártó behatásoktól.

 

A belívek vékony, de jó minőségű fényes papírból készültek, ennek köszönhetően a színek szépek, a kontúrok élesek, viszont a vékonyságnak köszönhetően az oldalak helyenként kicsit átlátszanak, és sajnos a nyomda nem mindig volt a helyzet magaslatán (a mi példányunknál legalábbis biztos nem), ugyanis akadnak olyan lapok, amelyek egy kicsit szellemképesre sikeredtek – az olvashatóságon, ezáltal az élvezhetőségen mindez ugyan nem ront egy szemet sem, de a szakavatott szemek azonnal kiszúrják az apró elcsúszásokat. A fordításért maga a kiadó, Harza Tamás felelt, s ugyan helyenként kicsit érződik, hogy neki nem ez a szakterülete, a magyar szöveg ennek ellenére megállja a helyét, hibát nem tudtunk benne felfedezni. A beírás minőségére szintén nem lehet panasz – pedig az Y tipikusan az a képregény, ahol rengeteg hosszú párbeszéd van –, a szövegek jól olvashatóak, tökéletesen illenek a buborékokba és a kiemelések is teljesen rendben vannak.

 

Az Y 6-10. részei mellett találhatunk még a kötetben egy rövid összefoglalót az előzményekről, egy (hasznos) jegyzetet, amiben szerepel az összes, az öt epizódban található ilyen-olyan popkultúrális vagy történelmi utalás, illetve a B3-on megtalálhatjuk azon rajongóknak a felsorolását, akik a vételár (2990 Ft – a hamarosan megrendezésre kerülő 7. Magyar képregényfesztiválon természetesen ez is olcsóbban lesz beszerezhető) mellett hajlandóak voltak bónusz összeggel is támogatni a képregény megjelenését.

 

 

Folytatása következik?

Yorick útja nem csak a képregényen belül, de a magyar kiadás tekintetében is igen kalandosra sikeredett. Persze a java még csak most jön, de azért bízunk benne, hogy az Y, az utolsó férfi megtalálja a maga közönségét, és hazai kötetek formájában is végigkövethetjük ezt a nem mindennapi történetet. Mi szurkolunk neki, megérdemli!

 

Megjelenési sorrend itthon:

Y, az utolsó férfi #1 (Vertigo 1.) — a linken elolvashatod a teljes első részt

Y, az utolsó férfi #2-3 (Vertigo 2.)

Y, az utolsó férfi #4-5 (Vertigo 3.)

Y, az utolsó férfi #6-10 (Y, az utolsó férfi – Ciklusok)

Kommentek: