Superior Spider-Man: Pókember halott, az olvasó meg élvezi

2012 decemberében a Marvel valami olyat tett, ami annak ellenére, hogy rendszeresen megtörténik a képregények világában, mégis meg- és felrázta a Pókember olvasókat: megölték Peter Parkert. A dolog elsőre azért nem tűnik nagy számnak, mert 2011 nyarán már átélhettük ugyanezt, bár akkor még csak a Ultimate univerzum Peter Parkere távozott az élők sorából, és bármily meglepő, a fiatal hős azóta sem támadt fel, és a jelek szerint egyelőre nem is fog. Ez sokak számára ugyan teljesen evidensnek tűnhet, de aki rendszeresen olvas Marvel vagy DC képregényeket (ahol a hősök halála és feltámadása szinte mindennapos), ezen akár meg is lepődhet. Peter Parker azonban nem csak az alternatív Ultimate világban hunyt el, de tavaly télen az eredeti (616-os) Marvel univerzumban is, méghozzá a The Amazing Spider-Man 700. számában. A hálószövő hős halálát régi nemezise, Doktor Octopus hozta el, aki csak úgy tudta legyőzni gyűlölt ellenségét, hogy felcserélte kettőjük tudatát: Otto a fiatal és életerős Peter testébe, Parker pedig Octavius haldokló porhüvelyébe került. Bár Peter mindent megtett azért, hogy a cserét visszafordítsa, végül elbukott: egy akciódús és drámai történet csúcspontjaként távozott az élők sorából. És lehet ez furán fog hangzani, de ennél jobb dolog aligha történhetett volna Pókemberrel.

KEZDJÜK AZ ELEJÉN…

Pókember karaktere 1962 augusztusában bukkant fel először a The Amazing Fantasy 15. számában, majd 1963-ban kapott saját sorozatot The Amazing Spider-Man néven. Mindennek már 50 éve, így nincs abban semmi meglepő, hogy a figurán dolgozó alkotóknak egyre nehezebb olyan történeteket kitalálni, amelyek eredetinek hatnak, és képesek arra ösztökélni az olvasókat, hogy minden hónapban pénzt adjanak egy, vagy akár több képregényért. Mint minden képregényfigurának, Pókembernek is megvannak a maga csúcs- és mélypontjai: a ’70-es és ’80-as évek volt az aranykor, a ’90-es éveket a máig nagy vitákat kavaró klóntörténetek határozták meg (ekkor egy ideig nem is Peter Parker volt a Pókember), az ezredforduló környékén pedig megindult a lejtmenet, egyre izzadságszagúbb próbálkozásokkal az érdeklődés fenntartására. A Marvel újraindította az összes Pókember képregényt, ideiglenesen eltüntették Mary Jane-et, J. Michael Straczynski megbolygatta a karakter eredetét, Peter titka ismét kiderült May néni számára, idővel visszaállították az eredeti számozást, felesleges új képességekkel ruházták fel a hőst, nyilvánossá tették a személyazonosságát, majd 2007-ben elértük a mélypontot, megjelent a nagy felháborodást keltő One More Day (Amazing Spider-Man 544–545., a Friendly Neighborhood Spider-Man 24., Sensational Spider-Man 41.), ami lényegében egyetlen tollvonással semmissé tette Peter és Mary Jane házasságát, nagyjából húsz évre visszamenőleg megváltoztatva a karakter történetét.

one-more-day-spider-man

A VÉG KEZDETE

A kiadó a meglehetősen otromba lépést azzal magyarázta, hogy szeretnék újra érdekessé tenni a karaktert, és mindezt úgy képzelték el, hogy Peter ismét egy szerencsétlen flótássá vált, aki igyekszik megtalálni az egyensúlyt a munka, a röhejes szerelmi élete és a szuperhősködés között. Mindezt a Marvel megfejelte azzal, hogy havi lapból heti magazinná változtatta a The Amazing Spider-Man, és alkotók egész sora kezdett dolgozni a történeteken. Az eredmény kezdetben egy jobbára inkoherens és érdektelen maszlag lett, csapongó sztorival, újra feltűnő és vadonatúj szereplőkkel, csupa olyan eseménnyel, amelyeket még felidézni is nehéz. Szerencsére idővel magára talált a széria, megjelentek egészen emlékezetes történetek (The Gauntet, Shed, Grim Hunt), ám az egyértelmű javulás akkor következett be, mikor 2011 januárjában a 648. számnál Dan Slott átvette az írói stafétabotot, és a megjelenés is havi két füzetre korlátozódott. Slott már a vízválasztónak tekinthető The Amazing Spider-Man 700. előtt is bizonyította, hogy kiváló ismerője Peter Parker és Pókember karakterének, jó érzékkel nyúlt a régi és új karakterekhez, képes volt humorral és ötletekkel telezsúfolni a Pókember füzeteket, gatyába rázta hősünk leginkább szánalmasnak nevezhető életét, továbbá igazi nagyszabású történeteket (Big Time, Spider-Island, Ends of the Earth) kanyarított a hálószövő szuperhős köré. A Pókember füzetek ismét izgalmassá és érdekessé váltak, Peter élete (magához képest) kezdett rendeződni, a sorozat teljesen magára talált, majd mindennek csúcsaként Dan Slott (a Marvel szerkesztőinek támogatásával) fogta magát, és szépen kinyírta Peter Parkert.

PETER PARKER HALOTT…

A fordulat annak ellenére is megdöbbentette az embereket, hogy a Marvel már előre beharangozta az „új” Pókember érkezését, hiszen már jóval a megjelenés előtt mindenki tisztában volt vele, hogy a 700. számmal (ideiglenesen) véget ér az Amazing sorozat, és 2013 januárjában elindul a The Superior Spider-Man. Peter halála ennek ellenére tényleg komoly hullámokat vert (Slott kapott hideget és meleget egyaránt), ám a kezdeti meglepetést követően azonnal megjelentek az első olyan hangok, amelyek nem jósoltak túl hosszú életet az új status quo-nak – és ez érthető is volt, hiszen a modern képregényekben a halál tényleg csak egy átmeneti állapot, és lassan már tényleg csak Ben bácsi az, akit még nem támasztottak fel. Maga Dan Slott ügyesen rá is játszott arra, hogy sokan gyors visszatérést jósoltak Peternek, hiszen a The Superior Spider-Man hiába szólt a Parker testébe fészkelődött Otto Octaviusról, már az első szám végén megjelent hősünk tudata, jelezvén, hogy nem „halt meg teljesen”. Mindez remek kapaszkodóként szolgált azok számára, akik nem tudtak megbékélni Peter halálával. A Marvel és Slott ugyanakkor bebizonyították, hogy van vér a pucájukban, ugyanis a The Superior Spider-Man 9. számában Otto felveszi a harcot Peter egyre erősebb tudatával, és egy meglehetősen drámai és megrázó mentális küzdelem során végleg leszámol Parkerrel, végleg kiírva őt a képregényből. Az alkotók ezzel bizonyították, hogy igenis komolyan gondolták, de legalábbis hosszabb távra tervezték Peter likvidálását, és a 20. szám környékén még mindig semmi jele annak, hogy Peter egyhamar visszavenné a stafétabotot. És ez jó. Nagyon jó.

…AZ OLVASÓ MEG ÉLVEZI

Hiába tűnik egy Pókember rajongó számára istenkáromlásnak, hogy Peter Parker testében Otto Octavius tudata kapott helyet, és ő cselekszik a szeretett hős nevében, ilyen izgalmas dolog már nagyon rég történt utoljára a hálószövővel. A tudatcsere, Peter halála és a teljesen új „hős” alapjaiban rengette meg a Pókember képregényeket, méghozzá a legpozitívabb értelemben. Adott egy figura, akit már évtizedek óta ismerünk, akinek már kívülről fújjuk az összes mantráját, pontosan tudjuk miképp fog cselekedni, aztán mindez egy szempillantás alatt semmivé foszlik, csak egy váz marad, ami szép lassan újra megtelik élettel, eddig sosem látott dolgokkal. Dan Slott kiváló író, szinte érezni, hogy lubickol abban a remek lehetőségben, amit kapott, és él is vele, minek köszönhetően a vadonatúj Pókember képregények olyan élvezetesek és izgalmasak, mint két évtizede még soha, és ami a legjobb: soha nem tudhatjuk, hogy mi történik legközelebb. Otto ugyan igyekszik élni a „második eséllyel”, hős akar lenni, jobb akar lenni, mint amilyen Peter volt, emberként és szuperhősként egyaránt, de mindemellett képtelen levetkőzni a múltját és a személyiségét, és ez a mix egy hihetetlenül érdekes képregényt és egy eddig sosem látott Pókembert eredményez, olyan eseményeket, amelyek Peterrel a főszerepben sosem lettek volna kivitelezhetőek.

 

És nem csak azt érdekes látni, hogy miképp cselekszik ez az új Pókember, de azt is, hogy ez az új hős miképp kerül kapcsolatba a Pókember képregények 50 éves múltjával. Kezdetben Otto képes volt elérni Peter emlékeit, így pontosan tudta, hogy ki-kicsoda Parker életében, tisztában volt a kapcsolatok sajátosságaival, de a 9. szám eseményei után erre már nincs lehetősége, ami meglehetősen izgalmas konfliktusokat eredményez — a 20. számban például a Fekete Macskával, aki Peter szerelme volt egykoron, Otto viszont többször is megpróbálta megölni. Az új status quo legnagyobb erénye pont az, hogy a Peter testében tevékenykedő Otto egész másképp viselkedik a régóta ismert karakterekkel (legyen az Mary Jane, J. J. Jameson, May néni, a 2099-es Pókember, vagy akár a többi szuperhős vagy szuperbűnöző), mint ahogy azt Pókembertől megszokhattuk, és ennek köszönhetően teljesen új a szereplők közti dinamika, frissesség jár át minden oldalt, az olvasó élvezi a látottakat, és alig várja, hogy még többet olvashasson erről a teljesen kicsavart Pókemberről…

superior-spider-man-2

FOLYTASSA OCTAVIUS!

Persze nincsenek illúzióim afelől, hogy Peter előbb-utóbb vissza fog térni, és valahol várom is ezt a fordulatot, hiszen kíváncsi vagyok, hogy az eredeti hős miképp birkózik meg azzal a kárral és változással, amit a testbitorló okozott, ám emellett annak drukkolok, hogy minél tovább folytatódjon az Otto féle Superior Spider-Man története, mert Dan Slott tényleg egy olyan sorozatot hozott tető alá, amiért őszintén lehet rajongani. Habár maga az alapötlet nem először szerepel képregényekben, Slott mégis képes frissességgel megtölteni a tudatcserés sablont, és az eddig megjelent 20 számból jól érződik, hogy egy tudatosan és nagyon okosan felépített koncepcióról van szó, amiben még bőven van puskapor, és én személy szerint alig várom, hogy a sorozat szép sorban eldurrogtassa mindet…

THE SUPERIOR SPIDER-MAN BORÍTÓGALÉRIA

Kommentek: