The Amazing Spider-Man 2 (videojáték)

Május elején került a mozikba a The Amazing Spider-Man 2, és vele párhuzamosan megjelent a játékadaptáció, ami valójában nem is adaptáció, csupán egy kapcsolódó “termék”, hiszen a videojáték egy alternatív történetet mesél el a filmből ismerős, és vadonatúj szereplők közreműködésével. Ezzel nem is lenne baj, sőt, elsőre kifejezetten üdítőnek tűnt, hogy nem a film cselekményét kell újrajátszani, azonban a lelkesedésem igen gyorsan lelohadt miután az Xbox 360 meghajtójába helyeztem a játék lemezét…

 

Már a két évvel ezelőtti The Amazing Spider-Man sem volt egy kiemelkedő játék, de minden hibája ellenére azért egész jól el lehetett vele szórakozni. Nem vártam ennél többet a második részről sem, azonban a fejlesztést végző Beenox alulmúlta önmagát, ugyanis a fogyasztható előd után ezúttal egy idegesítően gagyi játékot tettek le az asztalra. Bár mindig azt vallom, hogy egy játék nem a grafikától lesz jó (a közel húsz éves Falloutot még ma is bármikor szívesen újrajátszom), de az már engem is bántott, hogy az új Pókemberes játék milyen ocsmány látvánnyal várja a Pókember rajongókat. A karaktermodellek szánalmasan kidolgozatlanok (főleg az NPC-k, mint például May néni), a környezet sivár és elnagyolt, a szabadon bejárható Manhattan pedig úgy néz ki, mintha kartondobozokból építették volna (arról nem is beszélve, hogy a helyszín egy az egyben, változtatás nélkül az előző játékból van átemelve). És ehhez még jön a karakteranimáció, ami helyenként olyan nevetséges, hogy az embernek szó szerint elkerekedik a szeme…

VAN BAJ…

És a fentiek még a kisebbik bajt jelentik, ugyanis nem csak a grafika pocsék, de a játékmenet is, sőt, az még a látvány színvonalát is jócskán alulmúlja. A mindenféle játékokból összelopkodott ötletek nem állnak össze koherens egésszé, és nagyjából másfél órányi pókemberkedés után világossá válik, hogy a teljesen felesleg morál-rendszer (avagy mennyire figyelünk a városban zajló bűnözésre), a Hírharsona fotósaként tevékenykedő civil Peter Parker irányítása, plusz az esetenként felbukkanó választható dialógus opciók csakis azért kerültek a játékba, hogy olybá tűnjön, van itt némi fejlődés az amúgy elfogadható elődhöz képest. De valójában nincs, szinte végig ugyanazt csináljuk, mint két éve (hálóhintázás a szabadban, rengeteg harc, opcionális mellékküldetések, gyűjtögethető cuccok, lineáris cselekmény főellenfelekkel), csak jóval gyengébb kidolgozottság mellett. Még szerencse, hogy a gyűjtögethető kosztümök megmaradtak…




A Batman: Arkham-játékokból “kölcsönvett” pókösztön-nézet és az ellenfelek csendes kiiktatása (akár a plafonról lelógva) egész egyszerűen nem működik rendesen, az ilyen szakaszok már a játék elején is frusztrálóak, köszönhetően az elbaltázott irányításnak és kameranézeteknek, no meg annak, hogy a játékost segíteni hivatott pókösztön-nézetben esetenként szinte képtelenség átlátni a játékteret. Hiába kapnak világító aurát az ellenfelek és az NPC-k, ha mindeközben minden más elveszik az átkozott feketeségben, és nem látszanak a tereptárgyak, na meg az sem, hogy merre lehet előrehaladni, és merre nem…

MINDEN SZINTEN, SZINTE MINDEN

Mindezt csak tetézi a Pókember világából ismerős karakterekkel telezsúfolt, de borzasztóan klisés és elnagyolt történet, a csapnivaló és egy idő után egyenesen irritáló szinkron (vajon hányszor lehet elviselni ugyanazt a poént Pókember fenekéről?), a harmatgyenge fejlődési rendszer, továbbá az önismétlő és rettentően unalmas mellékküldetések garmadája. Hiába van itt a Vezér, Sokkoló, Vérontó, Zöld Manó, Fekete Macska, Elektró és még a mentorszerepben feltűnő Kraven is, ha a hozzájuk vezető út gyenge, és sokszor idegesítő hibákkal teletűzdelt játékmenettel van kikövezve.




A játék egyetlen pozitívuma a szabadon bejárható Manhattenben történő hálóhintázás, amit a fejlesztőknek furcsa módon nem sikerült véglegesen elbaltázniuk. A rendszer ugyan nem maradt változatlan, de az valahol poén, hogy a hálót már nem lehet akárhová kilőni (főleg nem a felhőkre), illetve az is jópofa, hogy most már használhatjuk a bal és jobb kezünket is felváltva. Persze az irányítás itt is nagyon messze van a tökéletestől, de az utcák közötti és feletti suhanás élményét még ez, és az ocsmány grafika sem tudja elrontani…

THE AMAZING SPIDER-MAN 2 VIDEÓK

A játék során rögzítettem néhány videót is, amelyeket annak rendje és módja szerint fel is töltöttem a YouTube csatornámra. Az egyikben az első komolyabb boss fight tekinthető meg Sokkoló ellen, a másik kettőben pedig a játék legjobb része, a hálóhintázás kapott helyet, először a normál Pókember kosztümben, majd a Ultimate Spider-Manből ismerős hacukában. A videókat az AVerMedia Live Gamer Portable nevű eszközével rögzítettem, és a játékról érdemes tudni, hogy megjelent szinte az összes létező platformra, többek között PC-re, Xbox 360-ra (én ezzel a verzióval játszottam), PlayStation 3-ra, Xbox One-ra és PlayStation 4-re is.

 

HARC SOKKOLÓVAL

HÁLÓHINTÁZÁS MANHATTENBEN

A ULTIMATE SPIDER-MAN KOSZTÜM

Kommentek: