Élőhalottak – The Walking Dead magyarul

Nem is olyan régen már volt szó itt a blogon a The Walking Dead képregényről, annak apropóján, hogy az év elején képregényes berkekben felröppent a pletyka, miszerint hamarosan hazánkban is kiadásra kerül az Eisner-díjjal kitüntetett és időközben már tv-sorozattá is adaptált zombis képregényfolyam. A szóbeszéd legnagyobb örömünkre  a tavasz közepén kézzelfogható valósággá érett, hiszen a Képregény.hu kiadásában a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelent az első, magyarul Élőhalottakra keresztelt The Walking Dead kiadvány, amire mi annak rendje és módja szerint azonnal le is csaptunk, hogy most be is mutathassuk ennek a maga nemében zseniális képregénynek a hazai kiadását.


 

A The Walking Dead nem a zombik pusztítására, a trancsírozásra, az öncélú erőszakra helyezi a hangsúlyt, hanem a karakterekre, a vívódásaikra, a válaszaikra az élet által rájuk mért csapások közepette. Szerelem, bosszú, féltékenység, szenvedély, árulás, útkeresés, dac és még ezernyi más emberi érzés járja át a történetet, néhol teljesen hétköznapi, néhol a zombiapokalipszisnek megfelelő torz formában.

 

Korábbi írásunkban a The Walking Dead tartalmára koncentráltunk, most viszont az Élőhalottakra, azaz a magyar kiadásra fordítjuk a figyelmünket. A kötet TPB-formátumban (Trade Paperback) látott napvilágot, 15,5*24*0,8 cm-es “kiszerelésben”, 146 oldalon. Gyűjteményes kötetről beszélünk, amely a The Walking Dead sorozat első hat számát tartalmazza, a főszereplő Rick zombiapokalipszis utáni ébredésétől egészen az első komolyabb emberi konfliktusig.

 

A kötet mérete ugyan valamivel kisebb, mint egy hagyományos képregényfüzeté, de ez mit sem ront az élvezeti értéken, már csak azért sem, mert az Élőhalottak kívül és belül egyaránt igényesre sikeredett. A képregény ragasztott, de az oldalak erősebb széthajtás után sem engedik el egymást, a borító kartonált, és szerencsére nincs rajta semmilyen lakk réteg, így nem is tudunk ujjlenyomatokat hagyni a külső felületen. Szerencsére a vastagsággal (tehát a strapabírással) sincs gond, egyedül a borítók szabadon álló sarkait tudjuk gyorsan leamortizálni, ha nem figyelünk a kellően a kötet szállítására. A belívek minősége szintén pazar, a kiadónál nem spóroltak a papírral, igényes műnyomóra kerültek a fekete-fehér/szürkeárnyalatos rajzok, minek köszönhetően a képregénynek súlya van, jól esik kézbe venni – és ha van ilyen mániánk, akkor a festék illatát is jó sokáig érezhetjük.

 

Szerencsére a kiadónál nem csak a képregény anyagának minőségére figyeltek oda, de a tartalmat is kellő precizitással kezelték. A fordítás Juhász Viktor munkája, és a magyar dialógusokba az eredeti ismeretében sem tudunk belekötni, ugyanígy a választott betűtípusra és a beírás minőségére sem nagyon lehet panasz. Itt-ott ugyan látni, hogy, az eredeti buboréknak csak egy része lett kitörölve, így a magyar szöveg helyenként egy fehér “pamacsban” kap helyet, de ennél nagyobb gondunk ne legyen egyetlen hazai képregénnyel sem. Maga a kötet egyébként a szerző, Robert Kirkman előszavával nyit, és az egyetlen dolog, amit sajnálunk, hogy a Holtidő alcímmel ellátott képregényben helyet kapó első hat rész eredeti borítói külön nem szerepelnek a kiadványban. Bónuszként mi most pótoljuk őket.

 

 

Végereményben nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy remek képregény igényes kiadásával van dolgunk, amit csak ajánlani tudunk mindenkinek, aki szereti a rajzolt történeteket. Az Élőhalottak nem véletlenül nyert 2010-ben Eisner-díjat, és a Képregény.hu a műhöz méltó kiadást dobott piacra. A kötet könyvesbolti ára 2290 Ft, ám a képregény a kiadó honlapjáról akár 1830 Forintért is beszerezhető (továbbá biztos, hogy a közelgő 7. Magyar Képregényfesztiválon is kedvezménnyel lesz beszerezhető). Ennyit pedig bőven megér, sőt.

Kommentek: