A Csodálatos Pókember – újra

2011. februárjától ismét kapható itthon a Csodálatos Pókember. Azaz nem ismét, hanem még mindig. Azaz nem még mindig, hanem már megint. Nem is olyan egyszerű ez, szóval kezdjük az elején. A Csodálatos Pókember első száma 1989. májusában jelent meg, 36 oldalon, 38 Forintért, és egészen 1999. végéig folyamatosan megjelent, mígnem az adott év decemberében a 127. számmal megszűnt. Ekkor 76. oldalas volt egy füzet és 750 Forintot kértek érte az újságárusoknál. A Csodálatos Pókember első kiadásáról tudni kell, hogy végig (egy-két kivételtől eltekintve) a 616-os (eredeti) Marvel Univerzum Pókember történeteit közölte, leginkább az eredeti The Amazing Spider-Man című füzet oldalairól (persze voltak történetek más füzetekből is). A megszűnést követően majdnem két évig nem jelenik meg Pókember képregény hazánkban, aztán 2001. májusában ismét elindul a Csodálatos Pókember, 28 oldalon, 465 Forintért, és a The Ultimate Spider-Man első számától kezdi közölni a sztorikat, eleinte kéthavonta.

Négy évvel később, 2005-ben az olasz Panini cég hazánkban is belevág a képregénykiadásba és számos más képregény mellett elkezdi megjelentetni a Hihetetlen Pókember című kiadványt, ami ismét az Amazing Spider-Man történeteit foglalja magába. A kiadvány havi megjelenéssel került az újságárusokhoz, de az alacsony eladások miatt végül 27. számot követően, 2008. januárjában megszűnt. A “vetélytárs” bukása a Ultimate Spider-Man történeteit közlő Csodálatos Pókembert nem érintette, az továbbra is megjelent, akkor már havonta, és időközben a hazai Pókemberes kiadványok sora tovább bővült, ugyanis 2007. decemberében a Kingpin kiadó elindította a saját Pókemberes sorozatát, könyvesbolti terjesztésben, ritkább megjelenésben, de igényes és magasabb oldalszámú kivitelben (válogatva a Marvel Knight Spider-Man, Spectacular Spider-Man és az Amazing Spider-Man történeteiből).

Ezt követően megérkezünk „napjainkba”: 2011. januárjában a Csodálatos Pókembert kiadó Semic-Interprint bejelenti, hogy a Csodálatos Pókember 90. számával véget ér a Ultimate Spider-Man sorozat közlése, de a képregény nem szűnik meg, hanem ismét „profilt” váltva újraindul, és átáll az Amazing Spider-Man történeteinek közlésére. A megújult Csodálatos Pókember első száma 2011. február 10-én jelent meg, és ennek kapcsán az egyik szemem sír, a másik nevet. S, hogy miért? A folytatásból kiderül…

Mielőtt rátérnék a frissen megjelent kiadványra, kiegszítésként megjegyezném, hogy egészen 2007. novemberéig folyamatosan vásároltam a Ultimate Spider-Man történeteit közlő Csodálatos Pókembert (amellett, hogy a Trillian Képregényboltban megvettem az eredeti kiadást is), ám az 53. számot követően (76 oldal, 635 Forint) úgy döntöttem, hogy leállok a vásárlással, és az akkori döntésem oka a képregény nyomdai minősége volt. A magyar – újságárusi forgalomba kerülő – képregények nagyon ritkán érték el a külföldi kiadások minőségét, egyedül a Panini füzetei nőttek fel ehhez a szinthez (meg a szintén rövidéletű Spawn a kilencvenes évek közepén), és 2007. novemberében jutottam el arra pontra, hogy nekem ez ebben a formában nem kell. A színek fakók voltak, az oldalak helyenként összefogták egymást, néha még a kezem is maszatos lett a ráragadó festéktől. A vicc az, hogy most kézbe vettem az ominózus 53. számot, és összetenném a két kezem, ha a frissen megjelent Csodálatos Pókember minősége elérné az akkori színvonalat.

AZ EGYIK SZEMEM NEVET,…

Történet szempontjából egyébként abszolút nem érheti szó a ház elejét, az új füzet az Amazing Spider-Man #529-530. számánál veszi fel a fonalat, ami egy nagyon izgalmas időszak Pókember életében. Ekkor lesz tagja a Bosszú Angyalainak, új pókruhát kap Vasembertől, és elkezdődik a Civil War (Polgárháború) néven ismert eseménysorozat, ahol szuperhős lesz szuperhősnek farkasa, azon apropóból, hogy a kormány „regisztrálni” akarja a szuperhősöket, és van aki a „törvény” oldalára áll, és lesz aki ellenszegül annak, így kialakul a két frakció, akik neki is állnak borsot törni a másik orra alá, hősünk pedig szépen bekerül a kereszttűzbe. Mindemellé igazi képregényes mérföldköveknek lehetünk szemtanúi: lesz erős magánéleti szál, ismét előkerül a fekete pókruha és egyéb nyalánkságok. Sajnos az egész sztori végül a One More Day és a Brand New Day nevű szörnyű történetekbe, és egy teljesen új status quo kialakításába torkollik, de egészen odáig izgalmas és érdekes sztorik várnak az olvasókra. A „beltartalom” tehát tökéletesen illik az újrakezdéshez, de a kivitelezés sajnos igencsak ront az összképen.

…A MÁSIK MEG SÍR.

Nincs mit tenni, ez egy képregény, és a képek minősége, a füzet anyaga bizony legalább annyira (ha nem jobban) számít, mint a történet maga. Ebből a szempontból pedig az új Csodálatos Pókember nem vizsgázik túl jól. A borítónak nincs semmi tartása, pillanatok alatt gyűrődik és „törik”, s ha ezen túl vagyunk, akkor jönnek a belívek. A belső oldalak leheletvékonyak, éppen ezért nem is nagyon bírják a festéket, a képek helyenként élettelenek, a színek mindenhol fakók, mintha egy szürke fátyol lenne az egész újságon. Lámpafénynél a sötétebb képek majdhogynem kivehetetlenek és találtam olyan szövegeket is a lapban, amelyek lényegében olvashatatlanok voltak. A papír vékonyságának és a festékmennyiségnek köszönhetően az oldalak helyenként rojtos és a szélek „koszosak” – vagy a nyomdagép fogja össze őket, vagy a szemközti oldal, mindenesetre az ilyen lapok egyenesen rondák, néhol nincs is fehér szín, csak piszkos szürke, arról nem is beszélve, hogy a festék egy része ismét átvándorol a kezünkre.

Mindez 52 oldalon, 850 Forintért vár ránk havonta az újságárusoknál. Bíztam benne, hogy az új kiadás elindul egy jobb irányba (a nyomdai minőség terén, ugyanis a Ultimate Spider-Man mind a mai napig az egyik kedvenc Pókember képregényem), de csalódnom kellett. Habár a történet és a rajz stílusa kedvemre való, a kivitelezés rosszabb, mint mikor lemondtam a havonta megjelenő magyar Pókember gyűjtéséről, így a jövőben sem leszek a sorozat vásárólja, maradok a drágább, kevesebb oldalt tartalmazó, de mégis minőségi kivitelű amerikai füzetek beszerzésénél. Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak az én véleményem, a saját igényeim alapján, ami nem feltétlenül egyezik mindenkiével, sőt. Azt javaslom, hogy mindenki tegyen egy próbát (ha másért nem, hát a történet miatt), és döntse el, hogy neki mennyire felel meg a hazai kiadás minősége.

Kommentek: